Kedves Olvasóm!

Nyilván felmerült Benned is ez a kérdés, -már ha megengeded a pertu használatát ily zsenge ismeretségünk ellenére-, s gondban vagyok, hogy nekem kéne ezt megválaszolnom.

Egyfelől, a "glosszárium" amolyan szójegyzékféle, akként ismeretes a kifejezés. Mindez a blogoszféra talajába ültetve... meglátjuk, mivé lesz, ha közösen gondozzuk. Azt elmondom szívesen, mi gondolati magja az egésznek, csak hogy legyen végre egy pont, honnan elindulhatunk.

Szavak. Beszédünk, leírt gondolataink építőkockái, hordozván jelentést, mit általuk kívánunk embertársunkhoz eljuttatni. Bűvölnek szépségükkel, erejükkel, hasznos létükkel, gyógyírként simogatnak, ha jó szándékból kapnak szárnyra. Jobb esetben. Rosszabb esetben, elbeszélünk egymás mellett, s csak pattognak, mint esőcseppek ruganyos felületről. Bántóan, karcosan belemarnak sebbe, megítélnek, földre sújtanak irgalmatlan hévvel. Ezt látom, ezt hallom, s szomorúságom, hogy így van. De jó példa is egyre több, reményem, hogy érik az emberekben valami, mit nem tudok jobban jellemezni, mint: igény az őszinte, egyenes beszédre. Hogy meghallgassuk egymást, igazán. Erre lenne találkahelyszín eme kicsiny blog is. Nem ígérhetek válaszokat, mert tán nem lelünk együtt sem, de a kérdés mindig nyitott lesz, s én is igyekszem úgy viseltetni, érdeklődéssel várva megannyi véleményt.

Ennyit kérek csupán, mindenkitől: udvarias, figyelmes jelenlétet és beszédet, egymás kölcsönös megtisztelését, felebaráti szívvel!