LÉGY EMBER, ez a cél - légy magyar, ez a legjobb eszköz. Ez a mondat azon legfőbb elv, mely alá helyezem minden politikai felfogásom, minden elhatározásom, minden működésem; azon elv, melyből kiindulva határozom meg jelentőségét, értékét mindazon eseményeknek és viszonyoknak, melyek hazámra, nemzetemre befolyással vannak, s melyek eszközlik, hogy nemzetem az összes emberiségben neki jutott helyzetét és szerepét kellőleg betölthesse.
Magyar vagyok, s e gondolattal elválhatlan kapcsolatban azon szent meggyőződésben élek, hogy bennem mint magyarban oly sajátságok, annyi erő és képesség rejlik, hogy mint ilyen, leginkább közelíthetem meg az ember azon kifejezését, melyet a gondviselés magyar nemzetiségemben magának célul tűzött ki.
Nemzetiségemben oly eszközöket látok kezeim közé letéve, melyekkel legbiztosabban közelíthetem meg ember lenni; oly eszközöket, melyekkel az illő méltóságot legigazságosabban nyerhetem el, s melyek által tehetségeimet leghatályosabban fejthetem ki; oly eszközöket, melyekről lemondani annyi volna, mint megtagadni emberségemet, elárulni önmagamat, megbénítani, láncra verni a gondviseléstől nekem adott szabad akaratot, bemocskolni az isteni szellemet, mely különbözővé teszen azon sártömegtől, melyet kénye-kedve szerint alakíthat minden kóbor lélek.
Magyar vagyok, ez politikai s társaséleti hitvallásom. Büszke vagyok nemzetem nagy erényeire, s nem szégyellem osztozni még hibáiban is. Vajha méltó fia lehetnék nemzetemnek!

Deák Farkas
(1861)